[felkavaró tartalom: fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazás]
Mindenki megérdemli azt, hogy kiegyensúlyozott és biztonságos párkapcsolatban éljen. Az LMBTQ emberek sajnos ugyanúgy megtapasztalják a párkapcsolati erőszakot kapcsolataikban, mint a heteroszexuális emberek. A párkapcsolati erőszak a nemi alapú erőszak egyik leggyakoribb formája: egy olyan viselkedésminta, ahol az egyik partner olyan viselkedési mintákat használ, amivel hatalmat és kontrollt tud nyerni intim partnere fölött. A bántalmazó nem feltétlenül viselkedik így a kapcsolat elejétől, és a bántalmazás akár hónapokkal, évekkel később is kezdődhet. A bántalmazó kapcsolatokra jellemző, hogy intenzív nászutas időszakkal indulnak. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat kezdetén a bántalmazó fél egy biztonságos, szeretetteljes légkört teremt a párja számára, megtévesztve őt azért, hogy az a későbbiek során ebbe a szakaszba kapaszkodjon, és elhiggye, hogy a kapcsolat valójában jó és vissza tudnak térni ezekhez a pozitív érzésekhez, csak túl kell lendülni az aktuális nehézségeken. Ez valójában azonban nem így van, hanem ez a bántalmazás egyik eleme.
A bántalmazók különböző eszközöket használnak arra, hogy megtartsák a hatalmukat és a irányításukat:
Fizikai bántalmazás:
- Testi bántalmazás: ütés, rúgás, csapás, lefogás, fojtogatás
- Értéktárgyak vagy szentimentális értékkel bíró tárgyak elpusztítása, megrongálása
- Partner gyógyszerének vagy hormonjának kontrollálása
- Testrészek becsmérlése, amelyek esetleg a partner identitásához kapcsolódnak
- Szerhasználatra való rábeszélés, kényszerítés
Érzelmi és pszichológiai bántalmazás:
- Fenyegetés azzal, hogy bántalmazza a partnerét, a partner gyerekét vagy háziállatát
- Csúfolódás, folyamatos kritizálás
- A partner különböző identitásaihoz kapcsolódó elvárások (rá)erőltetése: “túl meleg vagy”, “nem vagy eléggé meleg“
- Az abúzus letagadása vagy normalizálása
- Azzal való fenyegetés vagy zsarolás, hogy előbújtatja partnerét olyan emberek előtt, akiknek ő még nem áll készen előbújni
- Zaklatás, féltékenység
- Gaslighting / Gázlángozás: nehezen felismerhető és kivédhető érzelmi, mentális abúzus, amelynek során a bántalmazó érvényteleníti a másik fél valóságérzékelését. Következésképp az elszenvedő megkérdőjelezi önmagát, elveszíti az önbizalmát és döntésképtelenné válik, ami komoly mentális betegségeket generálhat, akár öngyilkossághoz is vezethet.
- Partner nyomonkövetése a közösségi médián keresztül
- Partner elvágása a családtól, barátoktól és egyéb támogató közösségektől
Anyagi bántalmazás:
- A partner megakadályozása abban, hogy dolgozzon, vagy tanuljon
- A bántalmazó a partnerét anyagilag függővé teszi
- Engedelmesség követelése pénzért, ajándékért, ételért, lakhatásért, drogért cserébe
- Teljes kontroll elérése a partnert pénzügyei felett
- Partner anyagi autonómiájának ellehetetlenítése: például nem lehet saját keresete vagy saját bankszámlája
- Lopás
Szexuális bántalmazás:
- Szexuális kapcsolat kényszerítése, erőltetése, szexuális kapcsolat létesítésére irányuló zsarolás
- Szexuális kapcsolat kényszerítése, amikor a partner nem adja hozzá a beleegyezését
- Szexuális kapcsolat kényszerítése, amikor a partner nem tud beleegyezni: például alkohol, drog, vagy egyéb tudatmódosító szer hatása alatt áll
- Szexuális szívesség kikényszerítése pénzért, ételért, lakhatásért vagy drogért cserébe
- Partner prostitúcióra kényszerítése
- Partner kényszeritése védekezés nélküli szexre, szex közben az óvszer eltávolítása anélkül, hogy a partner tisztában lenne ezzel, és beleegyezne
Fontos tudni, hogy a bántalmazó kapcsolatokból elképesztően nehéz kilépni, kutatások szerint átlagosan több évbe szokott telni, mire az áldozat ki képes lépni egy bántalmazó párkapcsolatból.
Mi akadályozhatja meg azt, hogy a bántalmazott kilépjen a kapcsolatból:
Félelem – a bántalmazástól, attól hogy nem fognak hinni neki, nem veszik komolyan a segítségkérését. Félelem attól, hogy ha nem sikerül kilépni a kapcsolatból, akkor a menekülési kísérlet csak további bántalmazást von majd maga után. A bántalmazók sokszor karizmatikus, népszerű emberek, ezért az áldozatok gyakran félnek attól, hogy senki nem hisz majd nekik, hiszen az elkövetőről “el sem tudják képzelni, hogy ilyet tenne”.
Szégyen – A bántalmazók egyik eszköze, hogy az áldozatot hibáztatják a bántalmazásért, vagy elhitetik vele, hogy az ő hibája, hogy “félresiklott” a kapcsolatuk. Ezért sok esetben az áldozatban szégyenérzet alakul ki, úgy gondolja, hogy legalábbis részben ő tehet a bántalmazásról.
Homofóbia/transzfóbia – Az LMBTQ emberek felé mutatott gyűlölet és előítélet megnehezíti azt, hogy az áldozat merjen segítséget kérni.
Trauma – a párkapcsolati erőszak traumatizáló, ezért a túlélők gyakran szenvednek PTSD vagy CPTSD tünetektől. A trauma évekig is elhúzódó fizikai és mentális panaszokat okozhat, például fizikai fájdalom, depresszió, szerhasználat, pánikrohamok, szorongás, álmatlanság, emlékezetkiesés, elszigetelődés, érzelmi tompultság, stb. Ezek mind nehezítik a túlélő számára, hogy segítséget kérjen vagy kilépjen a kapcsolatból.
Kevés erőforrás – kevés olyan hely van, ahova az LMBTQ emberek segítségért fordulhatnak. A segítő szakmákban dolgozó emberek sokszor nem rendelkeznek megfelelő tudással és nem kapnak átfogó képzést az LMBTQ emberekről. A legtöbb párkapcsolati erőszak túlélőinek kialakított menedékhely nőknek van kialakítva, így például a férfi áldozatok, a transznemű és gender-nonkonform emberek nehezebben kérnek segítséget, és jutnak megfelelő segítséghez.
Nem megfelelő jogszabályi környezet és állami felelősségvállalás – számos országban nem védik eléggé a jogszabályok a párkapcsolati erőszak túlélőit, így a túlélők számára nem elérhetők azok a rendszerszintű szolgáltatások, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy ki tudjanak lépni a párkapcsolatból.
Kényszerített előbújás – Olyan embereknek, akik biztonsági okokból nem bújtak elő a környezetük számára, veszélyt jelenthet az, hogy a segítségkérés miatt el kell mondaniunk az identitásukat olyan embereknek, akiknek még nem állnak készen elmondani azt.
Anyagi függés – A bántalmazó egyik fegyvere, hogy a bántalmazottat anyagilag függővé teszi, ezzel megnehezítve számára a függetlenedés és a menekülés lehetőségét.
Mit tehetünk?
Ismerjük fel azt, hogy valaki azért marad egy párkapcsolatban, mert még nem áll készen kilépni belőle.
Opciókat ajánljunk fel, ne tanácsokat adjunk a bántalmazottak számára. Ismerjük meg a lehetőségeket, amiket fel tudunk kínálni, amivel segíteni tudjuk azt, hogy a bántalmazás felismerhető legyen.
Tiszteljük a másik döntését, ne próbáljuk meg belekényszeríteni egy olyan helyzetbe, amire ő még nem áll készen.
Hogyan beszélgessünk valakivel, akiről azt gondoljuk, hogy bántalmazó kapcsolatban van?
- Biztonság: biztosítsd a személyt arról, hogy veled biztonságban lehet, empátiával és támogatóan fogod hallgatni a történeteit. Nem fogod a beleegyezése nélkül elmesélni másnak a történetét, nem fogsz a tudta nélkül segítséget kérni vagy a hatóságokhoz fordulni. Biztosítsd arról, hogy az ő kezében van a döntés, ő irányítja, hogy mi történjen, és támogatni tudod abban, amiben a segítségedet kéri.
2. Tisztelet: A nyelv, amit használsz, rengeteget számít. Ne használj áldozathibáztató fordulatokat, ne kérdőjelezd meg a beszámolói hitelességét. Biztosítsd arról, hogy hiszel neki.
3. Szükségletek felmérése: Ha szeretné, beszélgessetek arról, hogy mik a szükségletei, és miben tudsz neki segíteni. Első lépésként lehet, hogy nem a párkapcsolatból kilépésen fog gondolkodni, de lehet, hogy tudsz segíteni abban, hogy keressetek egy párkapcsolati erőszakban jártas pszichológust, akár olyan közösségi programok megtervezését, amik csökkentik az izolációt, vagy akár azt, hogy megbeszélitek, hogy átjöhet hozzád, ha el akar kicsit menni otthonról. Ne a saját ötleteidet erőltesd, hanem az ő igényeire, felvetéseire reagálj.
Ha a fentebb olvasottak bármelyike kérdéseket vetett fel benned, a következő helyeken tudsz segítséget kérni és információt találni:
https://nane.hu/fiataloknak/egyuttegyenloen/parkapcsolati-eroszak