Előítéletek a közösségen belül

Mindenki megérdemli, hogy méltósággal kezeljék. Az igazságtalan, rossz, megkülönböztetett bánásmód negatív hatással van a mentális egészségre, akár rejtetten, akár köntörfalazás nélküli sértésként jelentkezik. Ez nemcsak szomorúsággal vagy félelemmel jár, hanem megváltoztatja az agy döntéshozásért és tervezésért felelős részeit, alacsony önértékeléshez vezethet, valamint nagyobb a kockázata a stresszhez köthető zavaroknak. Ráadásul az adott személyen túl is hatnak ezek a következmények, hiszen ezek gyakorta befolyásolják a különféle kapcsolatokat is. Emiatt szükséges az, hogy az LMBTQ közösségen belül is figyeljünk egymásra, tanuljunk egymásról, hogy mi már megfelelően választ tudjunk adni különböző szituációkra, és ne tetézzük meg a nehéz helyzeteket.

Az identitásunk segít abban, hogy értelmezzük a világot és a helyünket benne. A címkék  lehetővé teszik, hogy megértsük, kik is vagyunk igazán, és a teljes lényünket jobban láthatóvá tehetjük így az embereknek. Ezáltal könnyebben kapcsolódhatunk másokhoz, hiszen találkozhatunk olyanokkal, akik megértik, min mentünk vagy megyünk keresztül, valamint támogatásra találhatunk. Azonban minden személy egyedi, a tapasztalatok árnyaltak, tehát semelyik kifejezés sem tökéletes. Ez megjelenhet akár önkifejezésben, akár döntésekben a személyes vagy romantikus életünk területén. Tehát például valakinek a személyiségében nagy jelentőséggel bíra szexuális orientációja vagy nemi identitása, míg másoknak ettől eltérő tulajdonságok, érzések lesznek fontosabbak. 

A transznemű egy ernyőfogalom, ami azokra a nőkre, férfiakra vagy nem-bináris emberekre utal, akiknek a neme eltér attól, amit a születésüknél kijelöltek.  Nem arról szól, hogy mit kezdenek az érintettek ezzel az információval, hanem a önmagunkkal való kapcsolatot írja le, azt hogy hogyan ismerik ömagunkat. Számtalan különböző oka lehet annak, hogy valaki nem tesz lépést a nemi megerősítő beavatkozások felé (például hormonok vagy műtétek), de ezért semmiképp nem lesznek kevésbé valódiak az ő tapasztalataik. Nem lehet jól vagy rosszul transzneműnek lenni, azt, hogy ki hogyan fejezi ki ezt, és mi az, ami számára a legmegfelelőbb, csakis az adott személy joga eldönteni. Sokan azonban a nemet még mindig valaki önkifejezéséhez, kinézetéhez, öltözködéséhez kötik. Ez kifejezetten fájdalmas lehet, ha az LMBTQ közösségen belül történik, hiszen ez lenne az a közeg, ami akkor is támogat, amikor a világ elutasít. 

Ha egy transznemű személy megkér arra, hogy nevezd őt egy bizonyos néven és elmondja, hogy milyen módon utalj rá, akkor amennyire csak lehet, próbáld meg azt használni, hiszen téves hivatkozás vagy a holtnév (deadname, régi név) használata is káros lehet a mentális egészségére és az énképére, nemcsak a nyíltan durva, vagy tiszteletlen kommentek.

  A szerelem és intimitás pozitív hatással van a fejlődésre, kedvező hatással van a felnőttkori mentális és fizikai egészségre a fiatalok esetében, a transzneműek felé megnyilvánuló előítéletek azonban akadályt jelenthetnek ebben akár az interneten, akár személyesen történnek, például gúnyolódó megjegyzések formájában. Ez megváltoztatja azt, hogy miként viszonyulnak a kapcsolatokhoz, valamint visszatarthatja őket az identitásuk felválllásától. 

A nem-binárisok közül sokan a trasznemű kategóriába sorolják magukat. A nem-bináris azt jelenti, hogy valaki nemi identitása nem fér pontosan a nő vagy férfi kategóriába, kezdve azzal, hogy valaki mindkét nemhez tartozik, addig, hogy egyikhez sem. Ez nem azt jelenti, hogy a bináris neműek, legyenek akár transz- vagy ciszneműek jogát elvitatnák a saját önazonosságuktól. Igazából ez általában csak azt jelenti, hogy egy olyan világot szeretnének, ahol hely van több nem számára is, és nem csak egy rossz viccen keresztül kerülnek szóba. 

Bár sokan összezavarodhatnak a szó hallatán, vagy említést tesznek azokról, akik az életük egy későbbi szakaszában egy másik, bináris címkét találtak, ami jobban leírja az érzéseiket, de ebből nem vonható le az a következtetés, hogy mindenkivel ez fog előfordulni.

Az identitások sokszínűsége miatt is kétséges egy bizonyos kinézetet elvárni az emberektől, egy androgün, semleges kép a nő és férfi között félúton nem írja le ezt tökéletesen. Ez egy rendkívül személyes, önreflektív út gyümölcse, ami nem a kinézeten vagy viselkedésen múlik.

A nem-binárisok és az interszex, vagyis nem tipikusan női vagy férfi biológiai nemmel rendelkező emberek sem mindig egyformák, hiszen gyakran a nem-binárisok is bináris nemi jellegekkel rendelkeznek. Nem ez határozza meg az identitást, tehát nem kell ezeknek megegyeznie. És bár néhányan az interszex emberek közül úgy utalnak a testükre, mint nem-bináris, hisz a nemi fejlődés itt egy skálán van, de ez nem jelenti azt, hogy minden interszex személy nem-bináris identitású, a többségük nőként vagy férfiként azonosítja magát.

Az interszex kifejezés tehát lényegében annyit tesz, hogy valaki biológiai neme eltér a bináris kategóriáktól, vagyis a nőtől és férfitól, sokszor mindkettő jellemzőit mutatva. Többen számolnak be arról, hogy amikor megtudták ezt magukról, akkor valamiféle szörnyetegként értékelték magukat, pedig az arányuk megközelítőleg annyi, mint a vörös hajúaké, vagyis 1,7%-a a világnak. Ez azért is lehet, mert elszigeteltnek érezhetik magukat, mert ez egy kevésbé ismert állapot.  Az interszex emberek úgy születnek, hogy a kromoszómáikban, nemi szerveikben különböznek a társadalmi átlagtól. Ez egyeseknél már a legelején észlelhető, másoknál viszont később derül ki, például serdülőkorban. Emiatt a tulajdonságok miatt sok interszex csecsemőn hajtanak végre felesleges, egészségügyileg nem indokolt, a plasztikai sebészet kategóriájába sorolt műtéteket ahelyett, hogy megvárnák, hogy idősebb korában az érintett dönthessen erről. Ez jól bemutatja azt, hogy az egészségügyben gyakran abnormálisnak, rendellenesnek tüntetik fel őket, amit meg kell javítani, akkor is, ha az állapotuk semmilyen egészségügyi problémával nem jár – hasonlóan a meleg vagy transznemű személyekhez, bár nem minden interszex személy vallja magát az LMBTQ közösség tagjának. Ha nem is történik orvosi beavatkozás, nagyon sokakat a női vagy férfi nemi szerepek alapján nevelnek. Ha ezzel nem egyezik meg a nemi identitásuk, akkor transzneműként is azonosíthatják magukat. Mivel létezésükkel ők is megkérdőjelezik azt a gondolatot, hogy a nemi identitás a testrészeken múlik, így részben hasonló nehézségekkel és előítéletekkel nézhetnek szembe, mint a nem-interszex transznemű személyek.

Az aszexuális emberek azok, akik csak kis mértékben vagy egyáltalán nem éreznek szexuális vonzalmat. Minden körülöttünk azt kiáltja, hogy valami nagyon alapvető hiányzik belőlük. Még a hozzájuk legközelebb állók sem értik meg, hogy ez nem egy megjavítandó jelenség, ezért a környezetük reakciója akár a manipulációig, érzelmi zsarolásig, bántalmazásig fajulhat, de a „megfelelő társ” sem változtatja meg, hiszen ez nem átmeneti állapot. Pedig önmagában az aszexualitás nem egy betegség jele, és nem is trauma vagy félelem okozza. Nem nyomnak el semmit a személyiségükből, mivel nincs is mit eltakarni, csupán ez a szó illik legjobban hozzájuk. Tehát hasonlóan a homoszexualitáshoz, ezt sem lehet csak úgy be és kikapcsolni.  Egy partner jelenléte sem teszi semmissé ezt az irányultságot, hiszen egy orientáció nem a viselkedésformát írja le, hanem az érzelmeket, ráadásul az aszexuálisok bár nem vonzódnak másokhoz szexuálisan, a romantikus vagy más vonzalmat ez nem zárja ki.

A biszexualitásnak számos definíciója létezik, az egyik megközelítés szerint az, hogy egy személy érzelmileg, romantikusan vagy szexuálisan is vonzódik egynél több nemhez, viszont ennek nem szükségképpen egyidőben vagy egyenlő mértékben lennie. A biszexualitás nem függ attól, hogy a vonzalmat cselekedet követi, vagy nem. A mainstream kultúrában gyakran úgy utalnak rá, mintha részben a meleg vagy leszbikus, részben pedig a heteroszexuális identitásból táplálkozna, de ez nem feltétlenül igaz, hiszen a biszexualitás egy önálló identitás. Sokszor emiatt úgy viszonyulnak a biszexuális előbújáshoz, mintha egy csak egy állomás lenne, és igazából csak össze kell gyűjteniük a bátorságot, hogy teljesen előbújjanak melegként vagy leszbikusként. A biszexuálisoktól társuk nemétől  függően rendszeresen megkérdezik, hogy „mégis heteroszexuális vagy meleg vagy-e”. A bifób sztereotípiák visszatérő eleme, hogy nem hűségesnek, csapodárnak tartják őket. Azonban egy biszexuálisnak nem kell mindenkivel kapcsolatban lennie ahhoz, hogy azonusoljon ezzel az identitással. A poliamóriával is összekeverhetik, de ezek nem járnak együtt minden esetben, vagyis nem minden biszexuális képes és akar több embert szeretni egyidőben. Ha azonban ez igaz, akkor egy ilyen kapcsolatban mindannyiukat összeköti az, hogy lelkesen beleegyeztek, megegyeztek a korlátokon és szabályokon a kezdet előtt, tehát nem megcsalásról van szó ebben az esetben sem.

Ha egy biszexuális személy azonos nemű párkapcsolatban él, akkor ő is találkozhat rendszerszintű homofóbiával, de vannak olyan előítéletek, amik kifejezetten a biszexuálisokat érintik. Az LMBTQ közösség tagjaitól megkaphatják azt, hogy “nem eléggé melegek” vagy hazudnak a szexualitásukról, sokan megkérdőjelezik vagy tagadják a biszexualitásuk létezését. Emiatt is fordulhat elő az, hogy a szorongás és depresszió magasabb arányban érinti őket, mint a nem-biszexuálisokat. 

Az LMBTQ közösséghez tartozó roma személyek kitettek a többségi társadalom rasszizmusának, de a közösségen belül sem lehetnek biztosak abban, hogy előítéletektől mentes hozzáállással találkoznak. Bár mindkettő egy elnyomott csoport, ez nem jelenti azt, hogy másokat vagy egymást ne tudnák a közösség peremére szorítani. Fontos meghallgatni ilyenkor a hátrányosabb helyzetben lévő félt is erről. Ha valaki felhívja a figyelmedet arra, hogy egy adott cselekedeted minden rossz szándék ellenére negatívan hat rá és társaira, akkor ne a mentegetőzést válaszd, hanem fogadd el a másik fél érzéseit, és ez alapján indulj tovább. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a preferenciák többnyire nem velünk született tulajdonságok, hanem számtalan más oka lehet ezeknek, többek közt az általunk fogyasztott média, az ismerőseink vagy a tapasztalataink. Nézd meg ezeknek a forrását, mielőtt még kizárnál embereket az életedből anélkül, hogy megismerted volna őket. Ennél azonban az sem jobb, ha egzotikusként kezeled az illetőt, mert ilyenkor csak távolról figyeljük egymást idegenekként. A lényeg, hogy emberként fordulj felé, és ne alacsonyítsd le az etnikuma alapján.

Az LMBTQ közösség egy sokszínű csoport, a közösségen belüli különbözőségek pedig a tudásunk bővítésére sarkallhatnak minket. Így győződhetünk meg arról, hogy valamennyiünk támogató közegre találhat közöttünk.


Témák

Téged mi foglalkoztat?

Affirmatív Aszexuális Bántalmazás Bántalmazó párkapcsolat Chemszex Coming out Család Depresszió Egészséges párkapcsolat Előbujás Előítélet Fiatal Függőség Gyűlölet-bűncselekmény Gyűlöletbeszéd HIV Identitás Iskolai bántalmazás Jogsegély Közösség Lelkisegély Leválás LMBTQ-barát pszichológus LMBTQ sportklub Megküzdés Nembináris Nemi diszfória Oktatás Politika Rasszizmus Segítő szakmák Self-care Szerhasználat Szorongás Terápia Transznemű Transz szervezetek Trauma Zaklatás Ártalomcsökkentés Érzelmi intelligencia Önelfogadás Öngondoskodás Önismeret Öszinteség