Önzés vagy egészséges folyamat? – Leválás a szülőkről / gondviselőkről

Te mennyire hagyod a szüleidet beleszólni az életedbe? Milyen gyakran beszéltek? Milyen sűrűn szoktatok találkozni? A gyermek szülőről / nevelőről való leválásának folyamata teljesen természetes, és nem célja az irántuk érzett szeretetünk vagy tiszteletünk mértékét megváltoztatni, sőt, akár támogathatja is a kapcsolat jobbá tételét. 

Az egészséges felnőtt személyiséghez hozzátartozik az önállóság, mind fizikai, mind érzelmi értelemben. Határokat felállítani (például annyiszor és annyit beszélni telefonon, ami nekünk is komfortos, annyi ételt elfogadni, amennyire tényleg szükségünk van stb.) és érzelmileg leválni a szüleinkről az egyik legfontosabb lépés a felnőtté válásban. Első hallásra ijesztőnek tűnhet ez a fogalom, ám itt nem arról van szó, hogy mérsékeljük a szeretetünket vagy nem törődünk többé a családtagjainkkal, hanem arról, hogy megtanuljuk jelezni, megmutatni a határainkat a körülöttünk lévő emberek számára – ez nekünk segít abban, hogy alakítsuk és megtartsuk az önálló, független, felnőtt énünket.

Gyermekkorunk során teljesen természetes, hogy nagyrészt a szüleink személyiségjegyeiből tanulunk és raktározunk el, de már ebben az időszakban is vannak saját szükségleteink és megjelennek az önállóság iránti vágy jelei – például egyedül szeretnénk iskolába menni, zárt ajtók mögött komfortos a zuhanyzás stb. A leválás első nagyobb és látványos lépése a serdülőkori lázadás időszaka, mely megalapozza a későbbi önállóságot, majd a fiatal felnőttkorban az új elköteleződés, saját család vagy független élet kialakításával válik teljessé. Elköltözni otthonról és anyagilag függetlenné válni csak a leválás fizikai oldala, az önálló felnőtt élet és sikeres párkapcsolat kialakításához az érzelmi függetlenségre is szükség van. 

Gondoljunk csak bele, mennyire tűnik egészségesnek, ha valaki 30 évesen felhívja valamelyik szülőjét, mielőtt döntést hoz mondjuk egy kabát megvásárlásával kapcsolatban? Itt ismét nem arról van szó, hogy nem kérhetünk tanácsot, ötletet, javaslatot, sokkal inkább az a kérdés, hogy a felnőtt én képes egyedül döntést hozni, vagy szülői jóváhagyás nélkül nem mer lépéseket tenni? Az önálló élet ott kezdődik, hogy hogy nem mások megerősítésére várunk, hanem meg tudjuk adni saját magunknak az engedélyeket, és merünk önállóan döntést hozni, vállalva a hibázás lehetőségét és a következmény felelősségét – ez pedig hatással van a felnőtt (pár)kapcsolatokra, a hivatásra, a szabad időtöltésre, az élet kvázi minden területésre, ezért fontos a leválás.

Az évek során kialakult erős érzelmi kötődéseket nehéz feloldani – az érzelmi függőség és a szülőkhöz való ragaszkodás szorongást és fájdalmat is okozhat. Ez például úgy tud megjelenni, hogy túlzott felelősséget érzünk a szüleink iránt: úgy érezzük, a mi dolgunk őket boldoggá tenni, a mi hibánk, ha nincsenek jól, a mi feladatunk gondoskodni a jóllétükről és bűntudatunk van, ha nem teszünk eleget ezen “kötelezettségeinknek”. Ennek a működésnek az az egyik legnagyobb hátránya, hogy a saját életünkre nincs elég energiánk és forrásunk fókuszálni, alakítani, más szóval beragadunk egy olyan állapotba, ami nem visz előre minket, helyette a szüleink életét igyekszünk megoldani. 

A leválás sokszor nem fogalmazódik meg bennünk egyértelmű igényként, általában önismereti munka során derül fény a szükségességére és ez akár nehézségekkel is járhat: megkérdőjeleződik az addigi hitünk és bizalmunk önmagunkban és a családi “idill” valóságában, felmerülhet szorongás és bizonytalanság az egyéni identitás keresése során, nehézséget okozhat a felnőttkori kapcsolatokban az egészséges, nyílt, őszinte kommunikáció és a megfelelő konfliktuskezelés elsajátítása. 

Olykor a szülői reakciók sem könnyítik meg a leválás folyamatát: lehetnek szomorúak, aggódók esetleg dühösek is, ha beszélünk velük erről vagy csak szimplán érzik, hogy valami változik a kapcsolatunkban. Ha egy szülő nem alakított ki magának saját életet, nincsenek saját szükségletei, vágyai, programjai, barátai, egyszóval élete, akkor a gyereke is egyfajta pótcselekvésekre ösztönző funkciót tölt be, ami ha eltűnik az életéből, a szülő nem találja majd a helyét a világban. Ezt alátámaszthatják gyakran hallott, manipulatív üzenetek a szülőktől, például: “nekem te vagy az életem értelme”; “akkor vagyok boldog, ha gondoskodhatok rólad”; “mi is mindig megtettünk érted mindent”; “ha nem jössz haza, nem is főzök, magamra felesleges” és társai, sajnos sok, éppen leválásban lévő felnőtt találkozhat ezekkel. 

Ezek azonban mind átmeneti és kezelhető kihívások, változó intenzitással jelentkezhetnek és mindenkinél egyéniek. A leválás bármely pontján érzett bűntudat teljesen természetes, ez nem jelzi azt, hogy rosszul cselekszünk vagy bántottunk valakit, hanem sajnos velejárója lehet a folyamatnak. A sikeres leváláshoz támogatás, önismeret és idő szükséges – hasznos szakemberekkel, például pszichológussal vagy tanácsadóval is konzultálni a folyamat során.

Alább pontokba szedve néhány tipp arról, hogyan kezdjük meg a leválás hosszadalmas, energiaigényes, de annál fontosabb és hasznosabb folyamatát:

  • Ismerd meg önmagadat, érdeklődési körödet, céljaidat és értékeidet! Az önismeret segít abban, hogy tisztában legyél azzal, ki vagy, és hogyan szeretnél élni. 
  • Tanuld meg kialakítani és fenntartani az egészséges határokat! Az egészséges határok segítenek megvédeni az egyéni érdekeket és lehetővé teszik az önálló döntéshozatalt.
  • Tanulj meg határozottan és tiszteletteljesen kommunikálni! Az őszinte kommunikáció segít a szülőkkel való kapcsolatot kiegyensúlyozni és a leválási folyamatot támogatni.
  • Fejleszd azokat a készségeket, amelyekre szükséged van az önálló életvezetéshez, például pénzügyi tervezés, háztartási készségek, vagy életvezetési készségek.
  • Keresd azokat az embereket, akik támogatnak és inspirálnak téged az önállóságod fejlesztése során. Az új kapcsolatok segíthetnek az érzelmek támogatásában és az új élethelyzetek megértésében.
  • Fejleszd az önállóságodat a mindennapi élet különböző területein! Tanulj meg döntéseket hozni és a következményekkel együtt élni.
  • Fogadd el az érzéseidet, beleértve a szorongást, bánatot vagy bűntudatot. Tanulj meg az érzéseiddel tiszteletteljesen és konstruktívan bánni. Tanuld meg ezeket kifejezni!
  • Kérj segítséget egy szakembertől, például pszichológustól vagy tanácsadótól. A szakember segíthet megérteni az érzéseket és a leválás folyamatát.

A szülőkről vagy nevelőkről való leválásnak mentális egészségre gyakorolt hatásai változóak lehetnek, és az egyéntől, a kultúrától, az élethelyzettől és más tényezőktől függenek. Az egyik legfontosabb hatás az önbizalom és önbecsülés növekedése: a leválás folyamata során elkezdünk saját döntéseket hozni és felelősséget vállalni az életünkért, ami elsőre lehet félelmetes vagy idegen, viszont garantáltan pozitív érzéssel, büszkeséggel tölt el majd minket. Egy másik, szintén fontos tényező, az identitás és ezáltal az önazonosság megerősödése: a leválás során a saját identitásunkat alakítjuk ki, függetlenedve a szülői vagy nevelői hatásoktól. Az előbbi két erősség hatására csökkenhet a stressz és a szorongás mértéke, mivel az önállóság és a felelősségvállalás következtében magabiztosabban és hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait. 

Az érzelmi függetlenség a leválás következményeként lehetőséget ad az érzelmi autonómiára és a saját érzéseink kifejezésére – ez pedig elengedhetetlen a határaink (nemcsak a szülők, hanem a környezetünkben bárki felé történő) kifejezésére. Ennek további és egyenes hatása a pozitív kapcsolatok kialakítása, mivel önmagunkkal tisztában vagyunk, ezáltal boldogabbak, és alkalmassá válunk tiszteleten, őszinteségen, bizalmon és megértésen alapuló, egészséges és építő kapcsolatokat kialakítani. .

A leválás nem mindig könnyű folyamat, számos érzelmi kihívással járhat és mindenki a saját tempójában él át változásokat. Az érzelmek, mint például a bánat, szorongás vagy fájdalom, normálisak ebben az időszakban. A támogatás, az önismeret és a szakmai segítség kérésének lehetősége segíthet megküzdeni ezekkel a nehézségekkel és sikeresen átmenni a leválási folyamaton.


Témák

Téged mi foglalkoztat?

Affirmatív Aszexuális Bántalmazás Bántalmazó párkapcsolat Chemszex Coming out Család Depresszió Egészséges párkapcsolat Előbujás Előítélet Fiatal Függőség Gyűlölet-bűncselekmény Gyűlöletbeszéd HIV Identitás Iskolai bántalmazás Jogsegély Közösség Lelkisegély Leválás LMBTQ-barát pszichológus LMBTQ sportklub Megküzdés Nembináris Nemi diszfória Oktatás Politika Rasszizmus Segítő szakmák Self-care Szerhasználat Szorongás Terápia Transznemű Transz szervezetek Trauma Zaklatás Ártalomcsökkentés Érzelmi intelligencia Önelfogadás Öngondoskodás Önismeret Öszinteség