Az oktatási rendszer hatása a diákok mentális egészségére

A szeptember közeledtével a legtöbb ember, főleg fiatal eszébe jut a tanévkezdés és ennek minden velejárója, legyenek azok pozitívak és kevésbé pozitívak egyaránt. Bizonyos fiatalok, és köztük az LMBTQ közösség tagjai esetében azonban magasabb arányban feltételezhető, hogy a közösségbe visszatérés és a mindennapok intézményi környezetben való eltöltése kizárólag kellemes, nehézségektől mentes változást jelentene a nyári szünet szabadságához képest, sőt, vannak olyan diákok, akik kifejezetten negatívan élhetik meg, hogy iskolában eltöltött hónapok várnak rájuk. 

A heteronormativitás egy olyan társadalmilag is támogatott közhiedelem, amely intézményi szinten és az egyes emberek közti interakciókban is megjelenik, és amely szerint a heteroszexualitás és a ciszneműség a normális, természetes, és elfogadott, és az ettől eltérő szexuális orientációk és nemi identitások betegesnek, deviánsnak, természetellenesnek számítanak. A heteronormativitás a mindennapokban számtalan formában jelenik meg, így az iskolában is. Ebből fakadnak az úgynevezett mikroagressziók, amelyek olyan kijelentések vagy szóhasználatok, esetleg cselekedetek, amelyek bár nem ártó szándékúak (sokszor észre sem vett), de előítéletet tartalmaznak, ezáltal agressziónak, sértésnek minősülnek. Az ilyen mindennapi verbális vagy nonverbális apró inzultusok, degradálóak a fogadó fél (többnyire kisebbségi) csoporttagságára vonatkozóan, tehát az LMBTQ diákok számára is. Súlyosabb következményekkel jár a homofóbia és transzfóbia, amelyek megágyaznak a diszkriminációnak, vagy akár a gyűlölet-bűncselekménynek, és az iskolai kortárs bántalmazásnak, azaz bullyingnak is. A homo- és transzfóbia akár egyéni, akár közösségi szinten is megnyilvánulhat.

Egy ideális világban minden gyermek és kamasz biztonságban és önazonosan élne mind a családi, mind az iskolai környezetben. A valóság azonban sajnos ettől eltérő képet mutat. A Háttér Társaság 2017-es felmérése alapján az LMBTQ fiatalok 82%-át érte szóbeli, 22%-át fizikai zaklatás, 13%-át pedig fizikai bántalmazás. Elengedhetetlen, hogy az iskola védelmet nyújtson a diákjai számára, és bántalmazás esetén kellő hozzáértéssel forduljanak az érintett és helyzete felé, valamint motiváltak legyenek a beavatkozásra. Segítségért fordulni egyébként is nagyon nehéz, különösen annak, aki esetleg nem bújt elő az adott környezetben: egy LMBTQ diák számára szinte egyenlő egy coming outtal, ha jelzi a problémát a körülötte lévőknek, ez pedig még sérülékenyebbé teheti őt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megpróbáljuk megakadályozni, hogy a bántalmazás megtörténhessen, és figyelmet fordítani a megelőzésre, prevencióra érzékenyítő foglalkozásokkal. Szülőként érdemes átbeszélni a gyermekünkkel, hogy egy nézeteltérés során melyek azok a viselkedések, amelyeken esetleg változtatni szükséges, valamint pedagógusként normává tenni, hogy a másik bántása nincs rendben, és megtanítani, bátorítani a hatékony konfliktusrendezést.

A diákok saját, közvetlen környezete mellett az oktatási rendszer is jelentős terheket ró a fiatalok mentális egészségére. A túlterheltség, a napi 8-9 órányi tanítás, ezután pedig a házi feladat megírása és az otthoni felkészülés a következő dolgozatokra, felelésekre komoly stresszel és kimerüléssel jár. Ezt tovább tetézheti, ha valaki a kötelezettségeken kívül a tehetségét vagy kedvelt tevékenységeit kibontakoztatni vágyva szakkörre vagy sportfoglalkozásra, edzésre is jár, amely amellett, hogy örömteli aktivitást takar, szintén plusz teljesíteni vágyást, kényszert is jelenthet. Az alapvető szükségleteik – elegendő alvás, étkezés, szabadidő – sem teljesülnek sokszor, ez összességében pedig érzelmileg és fizikailag is rendkívül megviseli a fiatalokat, akiknek egy bizonyos időszakban a serdülőkori változásokkal is meg kell küzdeniük. 

Mindezeken túl a közoktatásban használt alaptantervben egyáltalán nem esik szó LMBTQ témákról, a 2021-es propagandatörvény óta pedig minden, külső szervezet által tartott érzékenyítő programot (pl. a Melegség és megismerés iskolai program) is kitiltottak az oktatási intézményekből. Ráadásul az öncenzúra mechanizmusából kifolyólag azoknak a pedagógusoknak a száma is csökkent, akik beszélnek ezekről és átadnak releváns információkat a fiataloknak. Ennek következtében az LMBTQ diákok még inkább azt érezhetik, hogy nem kapnak odafigyelést, támogatást, sőt, ha nem beszélnek róluk, olyan, mintha nem is léteznének. Emellett a nem LMBTQ diákok is hiányt szenvednek a megfelelő, hiteles információk megszerzését illetően, pedig minden fiatal számára fontos, hogy életkoruknak megfelelően, értékítélet mentesen értesüljenek a nemi identitás és a szexuális orientáció témájáról. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyerekeknek joguk van az őket érintő kérdésekben szabadon hozzáférni a megfelelő információhoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diákoknak joguk van ahhoz, hogy szakszerű, az emberi jogokat tiszteletben tartó információt kapjanak arról, mit jelent az LMBTQ-közösséghez tartozni, és hogy ez miért természetes és miért van rendben. A Budapest Pride készített egy rövid összefoglalót iskolapszichológusoknak, gyerekekkel foglalkozó szakembereknek is arról, hogy miért jogszerű a propagandatörvényt követően is, ha a hozzájuk forduló gyerekeknek ugyanúgy beszélnek a szexuális orientáció és nemi identitás kérdésről – ez itt olvasható. Fontos kiadvány még a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent Már nem tabu – tanári kézikönyv, amely középiskolában tanító pedagógusok számára készült, és órai ötleteket, képzésre alkalmas feladatokat tartalmaz diákok és szülők beszámolóival, irodalmi szövegeket, filmeket, jogi összefoglalót, szótárt, témái pedig az ön- és mások elfogadása, szülők és gyerekek kapcsolata, illetve az LMBTQ történelem.

A hétköznapok nehézségeivel való megküzdésben fontos lehet a támogató családtagokhoz, barátokhoz való fordulás. Ha azt tapasztalod, hogy nehezen birkózol meg az iskola stresszével, fordulj az intézményedben dolgozó iskolapszichológushoz, aki minden bizonnyal meg fog érteni és támogatást nyújt majd számodra. Ha úgy találod, hogy valamiért ez mégsem valósul meg, máshoz, illetve másik intézményben lévő szakemberekhez is fordulhatsz segítségért, információért, például a kerületi Pedagógiai Szakszolgálatban vagy a családsegítő szolgálatoknál. Arról, hogyan választhatsz affirmatív, tehát elfogadó segítőt, itt olvashatsz bővebben. 


Témák

Téged mi foglalkoztat?

Affirmatív Aszexuális Bántalmazás Bántalmazó párkapcsolat Chemszex Coming out Család Depresszió Egészséges párkapcsolat Előbujás Előítélet Fiatal Függőség Gyűlölet-bűncselekmény Gyűlöletbeszéd HIV Identitás Iskolai bántalmazás Jogsegély Közösség Lelkisegély Leválás LMBTQ-barát pszichológus LMBTQ sportklub Megküzdés Nembináris Nemi diszfória Oktatás Politika Rasszizmus Segítő szakmák Self-care Szerhasználat Szorongás Terápia Transznemű Transz szervezetek Trauma Zaklatás Ártalomcsökkentés Érzelmi intelligencia Önelfogadás Öngondoskodás Önismeret Öszinteség