Segítséget kérni nem feltétlen könnyű, bátorság kell hozzá, a felelős öngondoskodás része. Nem hogy gyengeséget jelentene, sokkal inkább azt fejezi ki, hogy erős vagy. Ez lehet az első lépés azon az úton, ami egy könnyebben viselhető mentális állapothoz vezet. Ehhez nincs egy univerzális út, ezért ebben a cikkben igyekszünk utat mutatni a labirintusban.
A terápia bizalmas, csak az adott személyre fókuszál, ami egy baráti beszélgetésre nem feltétlenül érvényes. Különféle típusai vannak. Emellett mondhatjuk, annyi pszichoterápia, ahány pszichoterapeuta, hiszen minden terapeuta a saját személyiségén keresztül hozza létre az egyedi kapcsolódási- és munkastílusát, szemléletét. Ha nem működik akár egy terapeutával, akár egy típussal, nyugodtan válthatsz. Keress addig, amíg nincs meg a megfelelő számodra.
A személy- vagy kliensközpontú terapeuták nem strukturálják az óra menetét, hanem arra biztatják kliensüket, hogy szabadon beszéljen azokról, amik zavarják. Vezérelvük, hogy az érzelmi fájdalom mások választásainkra és cselekedeteinkre irányuló kritikái, nemtetszése miatt jön létre. Emiatt nem tudod magad elfogadni, és lehetsz képtelen fejlődni. Alapelve feltétel nélküli elfogadás, a hitelesség és az empátia. Ez a fajta terápia értékítélettől mentes légkört teremtve ösztönzi, hogy legyél a lehető legnyitottabb, nézz szembe nehéz emlékekkel, érzésekkel, félelmekkel. Empatikusan segít, hogy értelmet, jelentést adj dolgoknak az életben, valamint hogy új módon gondolkodj arról, ami elősegítheti a továbblépést.
A humanisztikus terápia a kliensközpontú terápiákból nőtte ki magát, emellett olyan speciális technikákat is alkalmazhat, amelyek segíthetnek az önkifejezésben. Fontos, hogy az értékrended hogyan befolyásolja a döntéseidet, főleg, ha az adott választás fájdalmat okoz neked. Alapja, hogy te vagy az, aki a legjobban megérti a tapasztalataid és szükségleteid. A terapeuta tehát nem fogja értelmezni az érzéseket helyetted.
A pszichoanalízis és a pszichoanalitikus terapeuták páciensüket arra biztatják, hogy mondják ki azt, ami épp az eszükbe jut. Ezzel mintázatokat keresnek, melyek a kliens szenvedéséhez hozzájárulhatnak. Az ilyen terápia során megvizsgálhatod az érzelmeket, a kapcsolatokat. Gyakori a gyerekkorról, a múltról, a visszatérő álmokról és fantáziákról szóló beszélgetés, így összeköthetőek a tettek és a mögöttük megbújó tudattalan elemek. A terápia a személyiség mélyebb rétegeire próbál hatni, ott, ahol a zavaró gondolatok és viselkedési formák gyökereznek. Empatikus hozzáállásuk és ráhangolódásuk mellett ugyanakkor semlegesebbek, saját érzéseikből és gondolataikból kevesebbet osztanak meg a pácienssel. Egy ilyen terápia hosszan eltarthat. A pszichoanalízisből fejlődött ki a pszichodinamikus terápia, manapság ezzel lehet többször találkozni.
Gestalt-terápiánál a kliens — egyedül vagy csoportban — problémás élethelyzeteket vizsgálhat nemcsak szóban, hanem aktív cselekvésben is, így a folyamat során a jelenre fókuszál. Ide tartozik a művészetterápia, a zeneterápia és a pszichodráma. Gyakori eszköz a szerepjáték, bizonyos szituációk eljátszása mozgással, vizualizációval. Ilyen például az üres szék technika, mely arra ad lehetőséget, hogy a kliens elképzeljen és kipróbáljon egy beszélgetést akár egy számára fontos személlyel, akár saját magával úgy, hogy egyszerűen elképzeli, ahogyan a szemközti székben ülővel beszélget.
A viselkedésterápia szerint bizonyos tettek a múltban tanultak miatt jelentkeztek. Nem kerestek nem tudatos okokat, vagy dolgoztok az érzelmi nehézségeken. Ehelyett a zavaró viselkedésbeli reakciók, minták felismerése és megváltoztatása a cél.
A kognitív viselkedésterápiák szintén nem az okokat vagy az elme mélyebb rétegeit elemzik, hanem az előtérben lévő, tudatos problémákat vizsgálják meg, a nem hasznos, problémás gondolatokra figyelnek. Arra készítenek fel, hogy megkérdőjelezzél, másként gondolkodj és érezzünk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amik jobban segítenek a mindennapokban, a történéshez szorosabban igazodnak. Egy-egy terápiás ülésnek tiszta, jól követhető menetrendje, szerkezete van, és általában a páciens otthonra is kap gyakorlatokat, amelyeket a két alkalom között kell elvégezni. Jellemzően nem tartanak tovább néhány hónapnál.
Ezenkívül előfordulhat, hogy a terapeuták kombinálják a különböző terápiás módszereket, így jönnek létre az integrált megközelítések. Emellett előfordul, hogy gyógyszerekre is szükség lehet, amit pszichiáter írhat fel. Valakinek végig indokolt, más a terápia egy pontján abba tudja hagyni. Fenyegetőnek tűnhet stigmák miatt, de ez egy pozitív, életmentő eszköz is lehet, és bizonyos helyzetekben elengedhetetlen. Az előítéleteket, amik ezt red flagnek, morális bukásnak, szedőit pedig megbízhatatlannak tartják, le kell váltania együttérzésnek magaddal szemben, mert csak így tudsz logikusan cselekedni, úgy dönteni, ami számodra a legjobb.
A gyógyszerek általában nem adnak gyors megoldást, nem fognak pillanatok alatt meggyógyítani. A legtöbb antidepresszáns hatását nagyjából 4 hét után lehet érezni. Mindazonáltal ez nem a nehézségek megszüntetését jelenti. A gyógyszer csökkenti a tüneteket, így könnyebbé válhat a problémákra való fókuszálás és azok megoldása a közben folytatott pszichoterápia során. A stimulánsok hozzájárulnak az összeszedett viselkedéshez főként az ADHD-val élőknél azáltal, hogy javítják a koncentrációt, és nyugtató hatásuk van. A szélsőséges érzelmeket szabályozó hangulatstabilizálók, támogatnak az érzelmek kezelésében, ám ez nem jelenti azt, hogy ezután semmi jót nem fogsz érezni az életben. A szorongásoldókat a pánikrohamokra, fóbiákra írják fel, de a nyugtatók és altatók is segíthetnek ilyen esetben, mivel álmosítanak. A gyógyszerszedés mellett elengedhetetlen, hogy a pszichológiai, szociális és környezeti tényezőkről is legyen lehetősége a kliensnek egy szakértővel beszélgetnie.
Az alternatív lépések nem fogják a problémákat egyedül megoldani, de hasznosak lehetnek, tökéletesek kiegészítésnek. Jelentheti ez azt, hogy a kezelési tervet a lehető legszorosabban követed, tartózkodsz az alkohol- és kábítószer fogyasztásától, egészséges életmódot próbálsz folytatni olyan étkezéssel, ami jót tesz az elmédnek.
Érdemes szem előtttartani, hogy a mentális zavarokkal élők ugyanolyan csodás családtagok, munkatársak, társak, közösségük aktív tagjai lehetnek. Okosak, produktívak lehetnek, karriert építhetnek. A kezeléseket megkapva újra átlagos életet élhetnek.
Ha valaki küzd a mentális egészségével, fontos beszélnie róla. Ha másokon segíteni szeretnél, tedd félre a kényelmetlenség érzését, ne attól tarts, hogy túlzottan befolyásolod az életét, hanem igyekezz vele őszintén és nyíltan beszélni a problémáiról. A mentális betegségek körüli tabusítás csak növeli azt a stigmát, ami miatt nehéz segítséget kérni, hiszen az érintettek úgy érezhetik, hogy titokban kell tartaniuk az állapotukat, és csendben kell maradniuk. A pozitív diskurzus ezzel szemben erőteljes hatást gyakorolhat az érintettre. Ezek hozzájárulnak a mentális egészséggel kapcsolatos tudatossághoz. Normalizáljuk a problémákat, elbontjuk az akadályokat a segítség elől.
Számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre, ha úgy érezzük, támogatásra van szükségünk. Ezek együtt közösen még többet tehetnek a fejlődésedhez. Lényeges azonban, hogy tovább tudjunk lépni, amennyiben valami nem válik be. Az esély mindig ott van egy jobb életre.